Határtalanul! program - A Déli-Kárpátok természeti csodái, Torockó és környéke című pályázat megvalósulása
2026. május 19.
A Határtalanul program keretében hetedik osztályos tanulóink egy felejthetetlen erdélyi kiránduláson vehettek részt. Az utazás során a diákok számos csodálatos élménnyel gazdagodtak, megismerhették Erdély természeti szépségeit, történelmi emlékhelyeit és kulturális értékeit. A közösen átélt programok nemcsak maradandó emlékeket nyújtottak számukra, hanem erősítették az osztályközösséget is.
Külön szeretnénk megköszönni osztályfőnökük, Bekech József tanár úr szervezőmunkáját. Egy ilyen utazás lebonyolítása nagy felelősséggel és rengeteg munkával jár.
Köszönettel tartozunk továbbá Némethné Buzás Ildikó tanárnőnek is, aki elkísérte az osztályt Erdélybe, és segítségével, támogatásával hozzájárult a kirándulás sikeréhez.
Végül hálásan köszönjük a szülők támogatását és együttműködését, amely nélkül ez a különleges élmény nem valósulhatott volna meg.
Büszkék vagyunk arra, hogy tanulóink ilyen értékes tapasztalatokkal gazdagodhattak, és bízunk benne, hogy még sokáig szívesen emlékeznek vissza erre a csodálatos erdélyi utazásra.
A felejthetetlen élményekért külön köszönetet mondunk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.- nek! A program Magyarország Kormányának támogatásával valósult meg.
Kérjük fogadják szeretettel Bekech Tanár úr beszámolóját és az út során készített fényképeit!
Beszámoló
Egy beszámolónak is kell kennie, elejének is meg végének is. Az eleje legyen tehát unalmas, és kezdődjön tavaly: nem pályázunk, és nem utazunk sehova! A 6. osztályban tanúsított magatartásnak ez lett volna a logikus következménye. Jöttek az ígéreteke, a fogadkozások, az eskük, a csizmáskandúr tekintetek. Akkor sem! (Az osztályfőnök lelki csatáját mindenkinek a képzeletére bízom… 😊)
2026. május 4-én hétfő „éjszaka” fél 5 után a busz már az iskola előtt állt. Aztán elindult, és csak ment, és mendegélt, mint a mesében. Első megállónk a nagyváradi római katolikus székesegyház volt. (Viselkedés – mind templomon belül, mind pedig kívül: jeles) A várostól nem messze található Félixfürdő településen csak átsuhantunk, és Kiskoh településig meg sem álltunk. Itt található a Medve-barlang, aminek érdekessége nem csupán a több mint 50 ezer éves cseppkövek, hanem a séta közben jobbra-balra heverő rengeteg barlangimedve csont (a túra végén a kb. 1 tonnás valaha élt állat egy egész csontvázán is elcsodálkozhattunk). (Viselkedés – mind a 2 órás úton, mind a barlangban: jeles.)
Közbeszúrt kaland (féképp a sofőr számára): egy hatalmas vízesést keresve betévedtünk Biharlonka kicsiny településére, ahol is nem volt vízesés, és a busz is csak a vezetője profizmusának köszönhetően tudod kikúszni. A vízesést végül 130 kilométerrel és bő 2 órányi utazással arrébb meg is találtuk: Alszószolcsva mellett ömlik a Nagyaranyos folyóba, több 10 méter magasból. Ittunk is belőle. (Viselkedés és türelem az úton ill. a vízesésnél: jeles.)
Torockói szállásunkra este 8 előtt érkeztünk. Az elköltött meleg vacsora és tisztálkodási rituálé után „Jó éjszakát!”.
Másnap (kicsit módosítva a programunk sorrendjén) a Transalpina kb. 140 km-es útján indultunk el. Az igaz, hogy menetközben kiderült: az út még zárva (2000 m környékén még akadt 1-2 méteres hó), de mi megpróbáltunk eljutni, ameddig csak lehetett: 1260 m tengerszint feletti magasságban, az Oasa-tó után egy sziklaomlás és emiatt egy útlezárást elegendő akadálynak bizonyult a visszaforduláshoz a híres út kb. 70. kilométerénél. Vigasztalásként meglátogattuk Tövis erődtemplomát (be ugyan nem jutottunk zárt ajtaja miatt), majd a méltán híres nagyenyedi Bethlen Gábor kollégiumot, melynek nem csupán az udvarára, hanem az egyik kiállítására is sikerült benézni.
Harmadnap, immár sokadszor, kinéztünk az ablakon és gondolva egy nagyot „felszaladtunk” a Torockó mellett tornyosuló Székelykő 1229 m magas csúcsára. Nem gondolkodunk, csak úgy nekimentünk merőlegesen a hegynek. Végeredmény: földön lógó nyelvek, gatyafék, remegő lábak, leírhatatlan kilátás és a csúcsélmény (no meg egy oklevél, amit a teljesítményünkért kaptunk, iskolánk nevére kértük kiállítását).
Még aznap délután volt részünk betekinteni a Szent Ferenc alapítvány által működtetett, Böjte Csaba ferences szerzetes nevéhez fűződő gyermekotthon-hálózat helyi Kis Szent Terézről elnevezett házának életébe. Annak ellenére, hogy már a „nemtudomhányadik” csoport voltunk napjaikban, nem csupán a gyerekekkel és nevelőikkel, hanem végtelem türelemmel, kedvességgel és szeretettel is találkoztunk.
Negyednap, bár kihagyva a Muzsnai erődtemplomot, de valamit valamiért alapon, Tordára látogattunk. Napkezdésként átkeltünk a hasadék több száz méter magas sziklafali között a patakmederben evickélve, néha alig 1 m széles kőpárkányon, sodronyba kapaszkodva, majd ugyanúgy és –ott vissza. Aztán alászálltunk… a tordai sóbánya mélységeibe: félelmetes és megrendítő élmény volt szinte mindenki számára – mérhetetlen mennyiségű só falai vettek körbe. Akiben maradt bátorság és erő az mind a le-, mind pedig a felfelé vezető szintet (kb. 120 m) keskeny falépcsőkön tette meg. A hatalmas tárna alján még egy csónakázó tó is található.
Ötödnap hazaindultunk. Az Ady Endréhez köthető Boncza-kastélynak csak a kapujában tudtunk egy gyors fotót lőni a szakadó esőben (az építmény restaurálás miatt zárva tart). Majd rövid pihenő a Királyhágón, egy-két éhséget csillapító „forrókutya” immár egy hazai benzinkúton, és kikötés Tápióságon.
Köszönet ezúton is minden szervezetnek és embernek, akik csak egy tollvonással vagy egy szóval is hozzájárultak gyermekeink örök életre szóló élményeihez.
A Határtalanul! programnak lennie kell, mert határokat szüntet meg magyar és magyar között!
Bekech József osztályfőnök szervező pedagógus