Tápióság szülötte, iskolánk névadója: Dr. Papp Károly

Papp Károly geológus, a Budapesti Tudományegyetem tanára, az Erdélyi-medence földgázkincsének felfedezője 1873. november 4-én született Tápióságon. 1893-tól a Budapesti Műegyetem ásvány-földtani tanszékén Lóczy Lajos tanársegédje volt. 1898 nyarán geológusként részt vett Déchy Mór kaukázusi expedíciójában. 1900-tól a Magyar Királyi Földtani Intézetben dolgozott. Koch Antal utódjaként 1915-ben a Budapesti Tudományegyetem földtani tanszékének professzora lett, s 1917-ben megbízták az őslénytani tanszék vezetésével is. Harminc esztendei egyetemi tanári munka után, 1945-ben nyugdíjba küldték, szülőföldjére vonult vissza. A Földtani Intézet geológusaként elsősorban Erdélyben végzett úttörő munkát. Az Erdélyi-Érchegységben az „erdélyi aranynégyszög” – Abrudbánya–Zalatna–Nagyág–Karács – aranytermő vidékének bányageológiai viszonyait vizsgálta. Kiemelkedőek voltak az erdélyi Mezőségen 1906-ban megkezdett kutatásai. Olyan kősólelőhelyeket, sósvíz- és gázos forrásokat, felszíni gázömléseket, fortyogókat vizsgált és térképezett, amelyeket évszázadok óta ismertek. A Lóczy Lajos javaslatára megkezdett mezőségi kálisókutatás ugyan nem volt eredményes, de a kissármási fúrás 1909-ben váratlanul feltárta az Erdélyi-medence földgázát. A mező napi egymillió köbméteres hozamával Európa akkor ismert legnagyobb telepe lett. Ez volt a magyar szénhidrogén-kutatás első korszakának legnagyobb eredménye. Papp Károly kiemelkedő munkája A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete címen 1915-ben megjelent monográfia. Másik összefoglaló műve a magyarországi bányászat, geológia és hidrológia egy-egy fontosabb fejezetét összegezi. Az ő érdeme az is, hogy – az id. Lóczy Lajos hagyatékában talált – a történelmi Magyarországot bemutató félig kész földtani térképet átdolgozta, kiegészítette és kiadta.

Tápióságon hunyt el 1963. június 30-án.