Történelmi, természettudományi és kulturális kirándulás az egykori Erdélyi fejedelemség területén

2025. májuss 27.

„A Határtalanul Program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. A program keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról.”

( Forrás:BGA Zrt)

Osztályunk, a Tápiósági Papp Károly Általános Iskola 7. osztálya május 12-16-ig öt napot tölthetett Erdélyben a „Határtalanul” program keretén belül. A tanulmányi kirándulást megelőzte a Magyarság Háza rendhagyó óráján való részvétel, amelyre 2025. január 20-án került sor. Az utazást előkészítő órák keretében megbeszélésre került a Trianoni Békeszerződés szörnyű következménye. Szót ejtettünk a külhoni magyarság létszámáról, életéről, kiemelve az Erdélyben élő magyarságot. Ppt-n kivetítve végig követtük kirándulásunk főbb helyszíneit. Tanulói kiselőadások formájában áttekintettük történelmünk nagy alakjait, életüket, történelmi nagyságukat: Szapolyai János, Bethlen Gábor, Hunyadiak, kiemelve Hunyadi Jánost, János Zsigmond, Fráter György, Apafi Mihály, I. és II. Rákóczi György. Természeti értékek közül: Sebes- Körös szurdokvölgyét, Tordai sóbányát, piski arborétumot emeltük ki. Megbeszéltük a külhoni diákokkal történő találkozás részleteit, átbeszéltük a viselkedési szabályokat. A diákokkal megismertettem a buszos utazás etikai kódexét. A Barangoló digitális tartalomtár Erdélyre vonatkozó feladatait csoportmunkában, illetve kivetítve együtt is megoldottuk.A tanulmányi kirándulásra 2025. május 12-16-ig került sor Erdélybe. Lázas készülődés és izgalom előzte meg az utazás előtti napokat, kérdések sokasága cikázott a fejekben. Végül a kora reggeli május 12-ei napon álmosan ugyan, teli reményekkel indult az osztály Erdély csodálatos tájai felé.

Első nap:

Utunk első állomása Nagyváradra vezetett, ahol honvezetőnk, Dénes csatlakozott a csoporthoz. Az első pár lepés után felmértük, hogy jobb lesz felvenni a tempót, mert bizony tisztességes iramot diktált. S bár nem volt a program szerves része, de ha már Nagyváradon vagyunk meg kellet néznünk a székesegyházat, ahol felelevenítettük Szent László királyunk alakját és a róla szóló legendákat, mondákat is. Majd következett Vársonkolyos, ahol a Sebes- Körös szurdokvölgyében egy körülbelül 5 km-es túrát tettünk. Jó kis bemelegítés volt ez a túra a csúszós köveken egyensúlyozva. Persze a látvány kárpótolt minket, már ha valaki le mert nézni a mélységbe!! A csapat becsületére legyen mondva: végig egymást segítve, egymásra figyelve tettük meg a távot. A visszaúton még egy kis esőt is kaptunk, de ez volt az első és utolsó ilyen élményünk az 5 nap alatt. Következő megállónk Királyhágó, Erdély kapuja, ahol rácsodálkoztunk a természeti környezet szépségére. Innen első napi szálláshelyünkre, Kalotaszentkirályra vezetett utunk. Megérkezés, gyors szobabeosztás után irány a kalotaszentkirályi sulis sportpálya, ahol az ottani testnevelő tanár bácsi, Norbi várt minket, hogy egy barátságos focimeccsen lazíthassák a gyerekek a túrán megfáradt testüket. Norbi plusz programként vállalta nekünk ezt a programot, amit ezúton is köszönünk neki. A vacsora királyi volt, következhetett volna az alvás…ami azonban még este 10-ig váratott magára.

Második nap:

A bőséges reggeli után irány újra a suli, ahol bő fél órában beszélgettünk a Kalotaszentkirályi Ady Endre Általános Iskola hetedikeseivel, akik készültek nekünk egy rövid kis bemutatóval az iskolájukról, majd közös beszélgetés következett. Viszonzásul a kedvességükért kis figyelmességgel leptük meg őket és a tanári kart. Gyors búcsú után irány Torda, a sóbánya. (Az időjárás miatt idegenvezetőnk úgy döntött, hogy Torockót a nap végére hagyjuk.) Itt Dénes mesélt nekünk a sóbányák kialakulásáról az Erdélyi- medencében. A gyerekek mindig nagy figyelemmel hallgatták érdekes meséit, felkészült beszámolóit. A sóbánya monumentális méreteivel lenyűgözött mindenkit. Innen irány a tordai katolikus templom, amelyben, Európában először mondták ki a vallásszabadságot. Mivel útban esett, nem hagyhattuk ki a Tordai-hasadékot sem, amely már messziről csábított és hívogatott minket egy kis túrára. De milyen jól tette!! Ámulatba ejtő sziklafalak között egyensúlyoztunk, és próbáltunk a csodálkozástól a lábunk alá is nézni. Majd megérkeztünk Torockóra. Dénes a buszon mesélt a torockói népviseletről, ami a múzeumban volt látható. Torockó mesés hely, a Székelykő uralja az egész vidéket, a rendezett kis utcáival kis ékszerdobozként tündökölt. Innen Nagyenyed felé indultunk, ahol a Bethlen kollégium udvarán megkoszorúztuk nagy fejedelmünk szobrát. Már csak Csernakeresztúr volt hátra a 2. napból, ahol beköltöztünk szállásunkra. Itt 3 éjszakát töltöttünk el. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy bár a panzió homlokzatán nem voltak csillagok, de mi simán leszakítottunk volna ötöt az égről, hogy kifejezzünk hálánkat a szálláshelyért, a pazar ételekért, a vendégszeretetért, a figyelmességért. Kényeztetés volt ez a javából!

Harmadik nap:

Reggel Gyulafehérvárra vezetett első utunk, az Erdélyi fejedelemség központjába. A püspöki városban megtekintettük az érseki székesegyházat, ahol többek között Martinuzzi Fráter György, János Zsigmond és Márton Áron és Hunyadi János sírja is található. A diákoksegítségével megemlékezést tartottunk Hunyadi Jánosról. Hunyadi sírja mellett állva többen könnyeikkel küszködtek, mások furcsa bizsergő érzésről számoltak be. Megszentelt templom kövein álltunk, ezt mindannyian éreztük. A románkori templom falai, a gregorián ének hangjai messze vittek minket. Itt is elhelyeztük az emlékezés szalagját, leróva tiszteletünk történelmi nagyjaink előtt. Egy órát töltöttünk még el a várban, amely valóban csodás, új külsőt kapott. Ezután Piski felé vezetett utunk. Itt látogatást tettünk a híres arborétumban. Erdélyben itt ültettek először akácot. A jellegzetes angolparkról rajongással írt Kazinczy Ferenc. A parkot körülölelő csend, a madarak csicsergése igazi testi-lelki feltöltődést adott. Az idő kiváló volt, a gyerekek nyugodtak és befogadóak, honvezetőnk megnyugtató hangja belengte a parkot. Erre mondják, hogy tökéletes pillanat. Este vissza Csernakeresztúrra. Kis pihenő után foci a felnőttekkel, majd a szokásos pazar vacsora.

Negyedik nap:

Ébresztő és reggeli után magas Déva vára felé vettük az útirányt. Már a buszból láttuk, milyen fenségesen magasodik ki és uralja a környéket a vár. Felidéztük a vár építésének legendáját, elszavaltuk a balladát. Megérkezve némelyikünk arcára fagyott a mosoly, hisz ott szembesültünk vele, hogy a felvonó nem működik. Mint az a12 kőmíves hajdanán, nekivágtunk a meredek sziklafalnak. Megértettük miért kapcsolódik az emberáldozat hiedelme a vár építéséhez. A várfalról szétnézve gyönyörű látvány fogadott minket, láthattuk a Kárpátok hófödte, közel 2600 méteres hegycsúcsait! Nehéz szívvel hagytuk ott ezt a festői képet, de indulnunk kellet tovább Vajdahunyad vára felé, a Hunyadiak ősi fészkébe. Bizton mondhatom, ez a hely volt az 5 napos túránk során, amelyet a legnagyobb várakozás előzött meg, hiszen a most forgatott Hunyadi sorozatot látva, mindenki reménykedett, hátha találkozhatunk majd a sorozatban Hunyadit alakító főszereplővel. S ha a személyes találkozó nem is sikerült, egy cseppet sem búsultunk. A vár gyönyörű volt, és abszolút nem hasonlított „denevérfészekhez”. A szállásunkra érve kis szabadprogram, búcsúvacsora, majd este egy kis műsor keretei között megköszöntük honvezetőnk, Dénes és buszsofőrünk, Norbi munkáját. Egy ilyen kirándulás ébreszt rá minket arra, milyen nagy szerepe van az Ő munkájuknak abban, hogy zökkenőmentesen, biztonságban és jókedvűen teljen el a kirándulás. Voltak könnycseppek, közös éneklés, versek, megható pillanatok. Tudtuk mindannyian, hogy a következő éjszakát már nem együtt töltjük, ezért az elalvás is nehezebben ment.

Ötödik nap:

Kicsit nehezebben keltünk, mint máskor, de a korai indulás talpra késztetett mindenkit. Elbúcsúztunk Csernakeresztúrtól. Utolsó előtti megállónk Marosillye, ahol ellátogatunk Bethlen Gábor szülőházába. Ott felelevenítettük Erdély aranykorát, és a nagy fejedelemről tanultakat. S tettük ezt kiváló múzeumpedagógiai program keretein belül, ahol még korabeli ruhákat is felpróbálhattak a gyerekek. Utolsó megállónkon, Aradon belvárosi sétát tettünk, majd felkerestük és megkoszorúztuk a vértanúk emlékművét, így emlékezvén meg az aradi sírkert 13 vértanújáról. Búcsút intettünk Erdély gyönyörű tájainak, és Tápióság felé vettük az irányt.de volt mit felemlegetni! Örök élménnyel szívünkben érkeztünk a sági táblához. A szülők már nagyon várták a gyerekeket, néhány anyuka szemében láttam örömkönnyeket is! Kívánom minden hetedikes diáknak, hogy részt vehessenek egy ilyen úton, hisz nemcsak ismeretekben gazdagodtunk, de lelkileg és érzelmileg is szorosabbra fontuk a kapcsot a külhoni magyarság felé, és egymás felé is. Új ismeretségek szövődtek, erősödött magyarságtudatunk és elmélyült az összetartozás érzése. Szerencsés volt a csillagok állása, mikor ezt a felejthetetlen 5 napot tölthettük Erdélyben.

A Határtalanul tanulmányi kirándulás során csodálatos öt napban volt részünk, mely mindannyiunk számára felejthetetlen élmény. Köszönet érte a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.- nek! A program Magyarország Kormányának támogatásával valósult meg.

Természetesen ezzel még nem zárultak le programjaink. 2025. május 27-én, az értékelő óra keretében a kiránduláson készített fotók segítségével felelevenítjük a közösen átélt élményeket, és az ott megszerzett új ismereteket. A fotós élménybeszámolót megosztjuk az iskola felsős tanulóival. Megbeszéljük Erdély magyarságáról szerzett személyes tapasztalatokat diáktársainkkal.

Ezt követi egy projektnap 2025. 06. 04-én, melyet a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából szervez a 7. osztály. Ünnepi műsorunk után következik az úti beszámoló, majd iskolánk felsős tanulóival átvonulunk a Templom térre, ahol elhelyezzük a megemlékezés koszorúját. Ezután az iskolában folytatódik a nap, ahol játékos feladatokkal várjuk az iskolás tanulókat!

Tóthné Ónody Nóra beszámolója